A halál az ember örök problémája, mert a halállal való szembesülés az élet elkerülhetetlen velejárója. A kérdés az, hogy mikor kerülünk vele szembe.
Vannak, akik már gyermekkorban kénytelenek megtapasztalni ezt a veszteségélményt.
Min megy keresztül egy veszteséget megélt gyermek.
Gyakran magukat okolják a történtekért:
„Biztosan azért történt így, mert rossz voltam és rosszul viselkedtem”
Ebben az időszakban a gyermekre jellemző lehet a visszahúzódottság, a társas interakciókban megjelenhet az agresszió, ingerlékenység, dühkitörés.
Gyakran előfordul a passzivitás és ebből adódóan pedig az iskolai teljesítmény romlása. A gyermekek magatartásában ambivalencia figyelhető meg, egyszerre jelenik meg a kereső és elkerülő viselkedés.
Nem ritka, a testi tünetek megjelenése (fejfájás, hasfájás…stb.) a veszteség időszakában, ez az úgynevezett szomatikus distressz állapot.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a gyermek által megélt veszteségek tünetei rejtettebek, mint a felnőttek veszteségei.Számos fejlődési sajátosságot is figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy megértsük őket.Előfordulhat, hogy a gyermek nem beszél a fájdalmáról, látszólag nem is érinti meg a válás vagy a haláleset.
Amikor szóba kerül és beszélni vagy véleményt formálni kell róla, megváltozik a magatartása, megpróbál másról beszélni, játszani kezd, idegesen nevetgél, vagy egyáltalán nem reagál.
Gyermekként én is átéltem a veszteség fájdalmait és nehézségeit, mindez meghatározta a személyiségemet, jellememet énképem, a világhoz és a környezettemhez való viszonyulásomat.Tíz évre volt szükségem ahhoz, hogy a veszteségek feldolgozásához, mivel nem kaptam időben szakembertől megfelelő segítséget.
Az Ön gyermekének nem kell ennyi időt várnia míg megfelelő szakember segítségéhez kap.
Jelentkezési információk